A 13 a szerencsétlenség száma a hagyomány szerint. A halál félelmet ébreszt, veszteséggel és fájdalommal jár. Ez a kártya az elmúlás szimbóluma, a gyász állapota, ugyanakkor magában foglalja az újrakezdés lehetőségét is. Az okkult és misztikus tudományok ismét virágkorukat élik. Nehéz meghúzni a határt a babona, az irracionális tévhit és a természetfeletti jelenségek, vagy az okkult tanok között. Ami az egyik ember szemében babona, a másik számára vallás vagy tudomány. Napjainkban Afrika a világ legbabonásabbnak tartott területe. Itt még mindig sokan folyamodnak különböző varázslási praktikákhoz, hogy céljaikat elérjék. Ghánában 1955-ben úgy módosították a választási törvényt, hogy jogsértőnek minősüljön, ha valaki a szavazások eredményeit bármilyen varázslattal vagy mágiával igyekszik befolyásolni. Európa sok országában hisznek még mindig a boszorkányságban, varázslásban. Angliában hat ember közül egy hisz a kísértetekben, tizennégyből egy állítólag már látott is. Ugyancsak Angliában minden tizedik ember hisz a szerencsés napokban, Németországban ennél jóval többen. A németek kétharmada minden nap elolvassa a horoszkópját, háromból egy pedig bevallottan hisz is benne. A csillagjóslás manapság jól bevált szolgáltatás, az olvasóra valamit is adó mindenik lapnak van horoszkóp-rovata. A kutatások azt mutatják, hogy a társadalmi háttér nem döntő tényező a babonásságban, a diákok és szellemi foglalkozásúak között is szép számban akadnak olyanok, aki hisznek a csillagoknak az emberi életet befolyásoló hatásában vagy a tenyérjóslásban. A 21. században is sokan messzire elkerülik a 13-as számot. Amerikában hiányoznak az épületek 13-ik emeletei, nagyon sok kórházban nincs 13. kórterem. Azon sem csodálkozott senki, amikor az Apolló 13-nak a 13 óra 13 perces fellövési kísérlete a 39-es (háromszor 13!) indítóállványról meghiúsult. Persze Európa sem kivétel: amikor 1965-ben az angol királynő Nyugat-Németországba látogatott, a vágány számát, amelyről a királynő vonata indult volna, 13-ról 12-re cserélték. A babona, úgy tűnik, nemcsak az egyéni sorsokat befolyásolhatja, de káros lehet a gazdaságra is. 1978-ban Amerikában készítettek egy felmérést, melynek meglepő eredménye az volt, hogy a 13.-ák akár egymilliárd dolláros veszteséget is okozhatnak. Ezen a napon sokan egyszerűen nem mennek dolgozni, nem váltanak vonat- vagy repülőjegyet, és nem szívesen vásárolnak. Sokan rettegtek mindig is attól, hogy tizenhárman üljenek asztalhoz, mert a hiedelem szerint valaki közülük hamarosan meghal. Az utolsó vacsorán is Jézus volt a tizenharmadik az apostolai között. Napóleon és Franklin Delano Roosevelt híresek voltak arról (is), hogy semmi pénzért sem vacsoráztak volna tizenharmadmagukkal. Roosevelt pl. mindig kéznél tartotta az egyik titkárnőjét, hogy ha valaki esetleg az utolsó percben visszamondta a meghívást, vagy hirtelen csapódott a társasághoz, akkor se legyenek pont tizenhárman. Párizsban létezett a quatroziéme intézménye, melynek révén végszükség esetén bárki rendelhet egy hivatásos tizennegyedik vendéget. A triszkaidekafóbia (a 13-astól való félelem görögül) tulajdonképpen ókori eredetű babona. A számoknak különös jelentőséget, pozitív vagy negatív tulajdonságokat tulajdonító gondolkodásmódot, a számmisztika elemeit még a püthagoriánusoktól (Püthagorász tanítványai, filozófiai rendszerükben központi szerep jutott a számnak) és a kabbalistákól örököltük.